Szabadpéntek
-kis fantázia V.Á.-nak-
Szerencsére az örökké parázsos szeme csukva. Kíváncsiságból,
ha belenézek, kávátlan kútba hullok, és ott töltöm az éjszakát. Már a buli
elején, ahogy beléptem, kiszúrtam. Felelet a feleletre. Mintha haragudna.
Az asztal alá bújok, hogy az arca egyvonalban legyen az
enyémmel. Ájultan alszik a padon, térdei felhúzva, az oldalán fekszik. Titokban
elhúzok két tincset a kissé elnyílt ajkáról és lopva megszagolom a nyirkos
tarkót. Valamit alig érthetően motyogok
neki, nyöszörög, beledugom az ujjam a fellazult ököl kis résébe. Nem nagyon
akarok mást pillanatnyilag, vagy talán nem is merek. Vizsgálgatom a haját. Ez a temérdek sötéten csillogó möbiusz az eredendő bűn maga,
felbátorodva beletúrok kissé, de örülök, hogy meg sem moccan.
A színpadról
levonultak a zenészek, kivéve egyet: a trombitást, aki fentről egy lányt néz.
Az egészen lassú mozdulatokkal táncol a spotlámpa vörös fénykörében: a
teremben forró a levegő, forró és párás, kezdem azt érezni, mindenki van
annyira részeg, hogy fel se tűnjön nekik, hogy hol lehet ez a fiú, aki még
vagy húsz perce eksztatikusan üvöltött és fröcskölte szét a sört, akár a
spermát, a vonagló tömegre.
Közelebb furakodom a fejéhez, és a számba veszem a haját, de
ettől hirtelen elszomorodom, hirtelen magányos leszek, mint egy beszélő állat a
tisztás közepén és arra gondolok, van-e ott fény, amerre most jár, mondjuk valami
tisztább ennél a vörösnél. Igyekszem letépni róla nemisége büszke kis lobogóit.
Gátlástalanul tapogatom az arcát, újra
rajzolom a szemöldöke határozott ívét. A
szája sarkában megcsillan némi nyál. Suttogva mondom neki: „Hé, tetszik a hajad szaga. Ugye hallasz?
Egészen kicsire kuporodok. Ez egy film, de nem mozog, csak a
szám.
„Egy babazsúron
vagyunk. Te még egészen kisfiú vagy és az anyukádba szerelmes. Anyukád nem sejti,
hogy mindent tudsz róla, és hogy éjjel arról álmodsz, hogy a szoknyája alatt
élsz. Egy kis virág vagy, egy apró nárcisz: sárga, mint az irigység. Ő táplál
téged és melenget. Az álom Istentől való, és te igyekszel felnőni, hogy ne csak
a száddal érinthesd meg a mellét. Hogy inkább maradj istentelen.”
Éjfél felé elköszönök tőle, és az ujjai közé csempészek egy
szál sodort cigarettát: a csókom nyoma a márka rajta.
