Players

       

Éjszaka van. Minden világos.

A por szúr, mint a csillagok, de nem komolyabb

a morfiumnál. Alig kivehetően remegnek a részek, az idegek dús lombkoronái,

a kezeid a combomon. Lassan indul be, de szép lesz,

mondjuk úgy: élvezem. Aztán lenyűgözlek

a hirtelen támadt zűrzavarban, egy függöny lángol, a por cukorrá

olvad a nyelven. Megcsókollak.

Én a retinába égett látvány voltam,

te az álom menetrendszerinti járatával jöttél, így kerültünk

közös testbe: valaki minket álmodik. 

A leghosszabb hónap

Ez a ház nem eladó. Frissen festett.

A hátsó szoba csendesnek tűnik, de idővel megismered

a félremagyarázhatatlan neszeket. A férj olyan csak,

mint egy szakkifejezés:  idegen test az ágyban.

Itt folyton este van.

Erre az ablaküvegre a tüdőmet rajzoltam veszekedés után.

A megromlott mondatokra friss levegő kell.

Kikönyöklök. Nézném, hogy az ott a Tejút, valami ősi

és tiszta dologra lenne szükség, de az olvadás mindent elront:

kilyukad a táj két oldala, mint a túl sokat radírozott papír.

Aztán a megbocsájtás hosszú folyosója jön, jóval éjfél után.

Szemben a konyha.

Még mennyi évet kell lemosogatnom, ahhoz, hogy megértsd,

mindig csak bérlő voltam.