Estére érkezik meg a levél, és a
szél vihara
lassan csillapodik, akár a fájdalom.
A szomszédos padon
egy férfi ül, kezén fehér
munkáskesztyű, fölásták a
lakótelepi kertet.
Fölfelé néz, de tovább a pusztuló homlokzatnál.
A koszorúkat réti virágokból
fonták a gyerekek, akik ma
délután eljátszották a halált.
Egy dinnyét dobtak le az
ötödikről, és melléje feküdt a legkisebbik lány.
Színes krétával rajzolták
magukat körbe,
és még ugróiskolát, a feltámadás
térképeként.
Látlak magam előtt, ahogy az
írást gyakorlod törött ököllel,
szemben az asztali tükörrel.
Hogy melyik isten háta mögött
vagy ilyen magányos
ahol még ez se vigasz,
meghalni játékból, kérdezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése