Éjszaka van. Minden világos.
A por szúr, mint a csillagok, de nem komolyabb
a morfiumnál. Alig kivehetően remegnek a részek, az idegek
dús lombkoronái,
a kezeid a combomon. Lassan indul be, de szép lesz,
mondjuk úgy: élvezem. Aztán lenyűgözlek
a hirtelen támadt zűrzavarban, egy függöny lángol, a por
cukorrá
olvad a nyelven. Megcsókollak.
Én a retinába égett látvány voltam,
te az álom menetrendszerinti járatával jöttél, így kerültünk
közös testbe: valaki minket álmodik.
hú, Kata, ez nagyon szép lett.
VálaszTörlés