2015. október 15., csütörtök

Három párbeszéd



Emlékszel, mit mondtál tegnap?
 A türelemről beszéltem, nem?
Hmm, micsoda modor. Kérdésre kérdéssel felelni, és azt gondolni, így haladnak előre a dolgok.
Így. A türelemről is beszéltél. Volt durvább is, amit elhittem.
Tényleg? Mondd csak, mit hittél el nekem?
Azt mondtad nekem, Fefe, én szeretlek. Ezt mondtad az este, és én annyira örültem. Annyira, hogy felálltam az ágyból. Lábujjhegyre álltam magamban.
Most, hogy állsz, egy olyan képet szeretnék, ahol látszik a lábszárad. Aztán lefekszem, hogy álmodjak veled.
Ahhoz, hogy velem álmodj, le kell, hogy vetkőzzek. Ha levetkőzök, megfázok. Ha megfázok, meg kell, hogy kúrj.
Kiváncsi vagyok, hogyan szeretsz.
Milyen az arcod, és nézel-e közben. Mások nem szeretnek lesni, így maradtam mindig egyedül, egy csukott szempárt néztem, amiről azt reméltem kinyílik. Már el is felejtettem reménykedni, amikor te kinyitottad. Látod?
Látom. Szereznem kell egy csokornyakkendőt.
Miért? Abban szeretnék veled összebújni. Ünneplőt kéne húzni.
Sötét van itt.
Ne félj, majd lefotózom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése