A kádat mostam. Eszembe jutottak a 15 évvel ezelőtti
szombatok otthon. Mindig valami olcsó volt ebédre, krumplileves, vagy paprikás
krumpli. Gombócleves. A délelőtt úgy telt, hogy Anya veszekedett velünk először
azért, hogy keljünk fel, másodszor azért, hogy takarítsuk már ki a szobánkat.
Aztán egy koratavaszi szombat délután, emlékszem, három óra múlt nyolc
perccel. A nap rézsutasan sütött be a szobámba. Becsuktam a fürdőszobaajtót,
hátranéztem az ablakra. A diófa lombja hajladozott, és a rémület gombóccá lett a
torkomban, mert megértettem egy tizedmásodpercre az elmúlást. Megnyugodtam.
Bezártam egy eozinszín döglegyet az ágyneműtartóba.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése