szabadpéntek

Szabadpéntek

-kis fantázia V.Á.-nak-

Szerencsére az örökké parázsos szeme csukva. Kíváncsiságból, ha belenézek, kávátlan kútba hullok, és ott töltöm az éjszakát. Már a buli elején, ahogy beléptem, kiszúrtam. Felelet a feleletre. Mintha haragudna.

Az asztal alá bújok, hogy az arca egyvonalban legyen az enyémmel. Ájultan alszik a padon, térdei felhúzva, az oldalán fekszik. Titokban elhúzok két tincset a kissé elnyílt ajkáról és lopva megszagolom a nyirkos tarkót.  Valamit alig érthetően motyogok neki, nyöszörög, beledugom az ujjam a fellazult ököl kis résébe. Nem nagyon akarok mást pillanatnyilag, vagy talán nem is merek. Vizsgálgatom a haját. Ez a temérdek sötéten csillogó möbiusz az eredendő bűn maga, felbátorodva beletúrok kissé, de örülök, hogy meg sem moccan.

 A színpadról levonultak a zenészek, kivéve egyet: a trombitást, aki fentről egy lányt néz. Az egészen lassú mozdulatokkal táncol a spotlámpa vörös fénykörében: a teremben forró a levegő, forró és párás, kezdem azt érezni, mindenki van annyira részeg, hogy fel se tűnjön nekik, hogy hol lehet ez a fiú, aki még vagy húsz perce eksztatikusan üvöltött és fröcskölte szét a sört, akár a spermát, a vonagló tömegre.

Közelebb furakodom a fejéhez, és a számba veszem a haját, de ettől hirtelen elszomorodom, hirtelen magányos leszek, mint egy beszélő állat a tisztás közepén és arra gondolok, van-e ott fény, amerre most jár, mondjuk valami tisztább ennél a vörösnél. Igyekszem letépni róla nemisége büszke kis lobogóit.  Gátlástalanul tapogatom az arcát, újra rajzolom a szemöldöke határozott ívét.  A szája sarkában megcsillan némi nyál. Suttogva mondom neki: „Hé, tetszik a hajad szaga. Ugye hallasz?

Egészen kicsire kuporodok. Ez egy film, de nem mozog, csak a szám.

„Egy babazsúron vagyunk. Te még egészen kisfiú vagy és az anyukádba szerelmes. Anyukád nem sejti, hogy mindent tudsz róla, és hogy éjjel arról álmodsz, hogy a szoknyája alatt élsz. Egy kis virág vagy, egy apró nárcisz: sárga, mint az irigység. Ő táplál téged és melenget. Az álom Istentől való, és te igyekszel felnőni, hogy ne csak a száddal érinthesd meg a mellét. Hogy inkább maradj istentelen.”

Éjfél felé elköszönök tőle, és az ujjai közé csempészek egy szál sodort cigarettát: a csókom nyoma a márka rajta.