Szép ez az ősz.
A novemberi udvar tiszta irodalom:
a színek élesek, akár a tagmondathatárok.
A dalban úgy van, ha fehér galamb száll a házra,
valaki útnak indul az ott lakók közül, de én ide folyton visszatérek.
Ez a ház a szégyenemtől vöröslik, mégis benne élek,
a galambok meg szürkék mint az elvágott köldökzsinór.
A hajnali etetés után
kitárom az ablakot és belehallgatok, mint egy telefonba, a körúti morajba.
Itt álmában minden csenget egy picit.
A gangon a villany égve van hagyva
a későn jövőknek.
Odalenn ezernyi ezüsthátú levél várja a feltámadást: most békében nyugszanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése