Ülj le, tragédia

Nem is a látvány volt megdöbbentő,
egy eldohányzott arcú nő a balkoni keretben,
hanem az, hogy a mellé kitett óriás Micimackóból
mindjárt kettő van,
az egyik a másik fejére téve.
Zakatolt bennem tovább, mentettem másként a képet,
a következő megálló
tavasztól őszig tartott, mikor
jeleztem, leszállnék, vagy  át- egy kevésbé üresebbe -

Mert nem rossz egyedül, csak unalmas,
mint mindennap ugyanarról a sínpárról
álmodni, ami előtted fut, és pontosan tudod, hol lesz összekötve.
A balkonon állni mozdulatlan, nincs hova lépni,
biblikus bosszúból ülni a hím-
tag fejére.