Északi  Összekötő

                                                       

A Duna két ágra szakad azon a részen, ahol felvettél a nyakadba,

nyár volt már, mondjuk június,

de komolyabb ősz hangvétel és levegő szerint.

Sose láttam akkoriban a lányom két éjszakánál többet:

szerepet, kiejtést naponta cseréltem.

Anyaként voltam a nyakadban, vagy lányként,

ezt nem tudnám megmondani.

Éjfél múlt vagy hajnalodott?

Abból a kék zsinórból a fák fölött,

amire az éjszaka volt kötve, ezt nem lehetett eldönteni.

Szótlanul vittél.    

 Ahogy a nyakadat a combjaim közé szorítva néztem

 a meg nem indult vizet, arra emlékeztem,

amikor a zajló körúton elmeséltem a fej kinyomását.

Megkoronázlak,

mondtam magamban: te ekkor már a számon nem tartott szárazföld feletti

métereket gyűrted.

*

Amikor sírunk, könnyen belázasodunk. Ezt nevezhetjük szerelemnek:

egy pohár víz kell olyankor, és kész. A láz hajnalra megy le: a test hormonokat termel,

a legtöbbet mindig akkor.

Átkelni tehát éjszaka kell.